A kép apropója, hogy kedvelem Kázmér és Huba képregényeit. Ennek ellenére még egyszer sem firkantottam egyetlen fan artot Kázmérról. Úgy gondoltam, hogy a farsangi témában indítom ezt a művet, ezzel róva le tiszteletemet a legmulatságosabb ünnep előtt. Ami valahogy nem kapott helyet a mai generáció bulizásra és vidámságra determinált életében. Másrészt egyetlen óvodás farsangi emlékem, hogy 6 imposztor között nekem volt a legjobb róka jelmezem, amit anyukám vart nekem.

Mióta kiléptem az oktatási rendszerből, semmi kapcsolatom sincs a farsanggal. Érthetetlen számomra, hogy egy több hetes a Szilvesztert és a Halloweent is magába foglaló fesztivál gyanús ünnep, hogyan rekedt a falusi mulatozások és az oktatási intézmények világában. Max egy újabb ok egyetemi buli szervezésére és kürtöskalács feláron árusítására. Úgymond a farsang nem divat. És pont az év egyik két legunalmasabb hónapjában.Javítsatok ki, ha tévedek.

Nosztalgiázós kulináris élmények felé terelve a szót, nekem régebben a fánk olyan volt mint a bejgli: egy ünnepi eledel, amit ilyenkor folyamatosan ontott magából a konyha és fulladásig faltunk. Természetesen a nagyi baracklekvárjában tunkolva majd porcukros panírba forgatva. A csöröge fánkot épp csak megemlítem.

Nem múlik a lelkesedés. Csak a heti munkában bőven kirajzoltam magam. Biztos van aki azt gondolja, ez a kipukkant róka vissza esés a kezdetekhez képest. Nos hát van amikor épp csak a kedvemet szeretném jobbra firkálni. Lesz majd, hogy a rókákban majd a pillanatnyi hangulatomat fogom megjeleníteni.

Érdekes vegyületet alkot a fabula és a film noir vagy a hard-boiled detektív történetek. A karakterek jellemét még jobban kihangsúlyozzák azzal, hogy állati tulajdonságokat jelenítik meg külsőleg. Ezt a képet a Black Sad ihlette, egy antropomorf állatos karakterekkel dolgozó noir képregény, amiben egy fekete párduc játssza el a fődetektívet, aki tisztességesen belemászik a bajba. Ahogy azt egy ponyvában kell. Tehát ennek a képregény sorozatnak tetszetős borító grafikái vannak. Főleg a nyitó darab. Ebben a stílusban készültem rajzolni, mert közel érzem a sajátomhoz. De megtetszett az az elképzelés, hogy ilyen durva szőrzettel ábrázoljam. Végül a vázlatot már ennek fejében húztam ki. Voltaképpen azért is tértem le az első fordulóban az eredeti célomtól, mert szerettem volna kipróbálni lehetőleg kontúrok nélkül festeni.

Mindeközben rátörtem a klotyóajtót a tudatom eddig ott kuksoló részére és kirángattam végre onnan. Végig tisztán láttam a figurát a fejemben és pár vonástól eltekintve kivetítettem a fejemből a képet. Kezd újra behangolódni a ketyere. :)